4. AZ ÖLYV.

Egyéb neve: egerésző, egerésző ölyv.

(Buteo buteo L.)

HASZNOS.

4. AZ ÖLYV.

Leirás. Szín és tarkítás szerint nagyon sokféle változatosságot mutat. Hollónál nagyobb, zömökebb ragadozó madár. Legállandóbb jegye az, hogy a csőr tövének viaszhártyája és a meztelen lábcsűdje sárga, orralyuka körtealakú, a szem csillaga szürke vagy barna; az evedző és kormánytollak szára fehér; a farkavége elvágott, a fark pedig tizenhét sötét rovott szalagot mutat. Néha inkább fehéret, néha barnát, néha feketést mutató madár. Csőre felső kávája ívesen hajló, élén kissé kiszélelt. Fészkét a legmagasabb bükk- vagy tölgyfákra rakja, fészekalja 3-4 tojás; ritkán fehér, legtöbbször világos alapon agyagos foltozattal és szeplőzéssel.

Élete módja. A hegységet és a síkot egyformán kedveli, télszakára tőlünk délibb vidékre vonúl; de enyhe teleken megmarad. Röpülése szép, úszó; kerengve pedig «kiő-kiő-» vijjogást hallatva, nagyon magasra röpül; kerengése igen szép és csavarosan viszen fölfelé. Lengén röpülve fölszedi a békát, gyíkot, szükségben még a mérges kígyót is; de hörcsök, vakondok, patkány, kis nyúl mellett főfő tápláléka mégis csak az egér; a mely csemegéből egyszeri jólakásra kell 20-30 darab is. Ezt az ő főeledelét lesve szerzi, leginkább úgy, hogy petrenczére, boglyára, karóra, száraz fára felkap és mozdulatlanúl ülve, éppen csak a fejét forgatva, kivárja az egeret. Ekkor szárnyat bontva lecsap és felszedi prédáját. Egérjárásos években a megtámadott tájra az ölyvek felgyülekeznek és ugyancsak lakmároznak. A hálóhelyek fái alatt ilyenkor százával hever a kiökrendezett egérszőr-gomolyag.

Ekkor jól tenné a gazda, hogy egeres tagjára ülőfákat állitana, hogy az ölyv letelepedhessen és lesbe állhasson. Embermagasságú, karvastagságú husáng, feljül keresztfával elégséges erre a czélra. Igy az ölyv a gazdának hasznos.

Igaz, ha fáczányosba veszi be magát, vagy oda, a hol a fogoly, a nyúl védve van, nagy kárt okoz.

Nálunk még bőven van.