A palackorrú delfin könnyen felismerhető húsos "csőréről". A közönséges barnadelfineken nem látunk ehhez hasonlót. A barnadelfineknek lapos, ásószerűek, míg a többi delfinnek kúp alakúak a fogai. Testük éppoly áramvonalas, mint a halaké; mozgékonyságuk és úszósebességük pedig eléri, sőt, felül is múlja legnagyobb ellenségeikét, a cápákét. A nagy palackorrú delfinek rendszerint tavasszal vagy nyáron párosodnak, és a nőstény 10-12 hónap vemhesség után víz alatt szüli meg egyetlen kicsinyét.
Az anya legalább 16 hónapig szoptat, ezért csak két-három évente hoz világra újabb utódot. A palackorrú delfinek csoportokban élnek, hímek hímekkel, nőstények, nőstényekkel, vagy hím és nőstény kicsinyével együtt.
Segítik egymást vadászatkor, ellésnél, sőt betegség esetén is. Egymás között csettintő hangokkal kommunikálnak. Legfőképp halakkal - tintahallal táplálkoznak. Többnyire a víz felső, napsütötte, tiszta rétegeiben vadásznak; itt látásuknak is jó hasznát veszik.
Alváskor a nőstények a víz felszínén fekszenek, a hímek közvetlenül a vízfelszín alatt szunyókálnak. Levegővételre időről-időre reflexszerűen feljönnek. A palackorrú delfin 3,6 m hosszú is lehet; súlya elérheti a 150-200 kg-ot is. Ivarérettségét 8 éves korában éri el. Maximum 50 évig él.



A kardszárnyú delfin (más néven orka vagy gyilkos bálna) veszedelmes és gyors. Csapatosan vadászik, megtámadja a fókákat, a rozmárokat, a tintahalakat, a tengeri teknőcöt, sőt még más ceteket is. Hossza a 7 métert is meghaladhatja; fogságban naponta 45 kg táplálékot is felfal. A kardszárnyú delfinek csoportjait olyan szoros kötelék tartja össze, amelyet ritkán látni delfinek között.
A sikeres hímek három vagy négy szaporodóképes nőstényből álló háremet gyűjtenek maguk köré, a jelek szerint egész életükben együtt maradnak velük, és több "almot" is közösen nevelnek föl. Ezekben a családokban tehát fiatal és idősebb egyedek is vannak, hímek és nőstények vegyesen. Fogságban a kardszárnyú delfin barátságos, és igen játékos.