16. A CSÓKA.

Egyéb neve: csakli, himódi galamb.

(Colaeus monedula L.)

HASZNOS.

16. A CSÓKA.

Leirás. Jóval kisebb a varjúnál. Fejebúbja fekete, tarkója és nyaka-oldalai szürkék, vénségre fehéresek; háta, farka fekete, hasa palaszürkésen fekete, a vének szeme fehéres. Fészkét odvas fákba, partszakadékokba, romok lyukaiba, városokban nagy építmények alkalmatos czifraságai közé rakja; fészekalja rendesen öt tojás; halavány kékeszöld földön sötétes szürkén és olajbarnán szeplőzött.

Élete módja. Eleven mozgású, könnyedén és szaporán röpülő ügyes és mindég hangos madár, melynek «csó»-«csau» vagy «csiau, csjok» kiáltása igen magasról is hallható és rátereli az ember figyelmét a vonuló, jövő-menő madárra. Rendesen kisebb csapatokban jön-megy; a mezőn elvegyül más varjúfélék közé, elbarangol velök dülőről mezőre meg vissza. Bizalmas madár, mely nemcsak felkeresi, hanem lakja még a zajos nagyvárost is. Igaz, hogy nem veti meg a madárporontyot, ha éppen beleütődik; de legfőbb eledele mégis csak a kaszáló, ugar és különösen az eke után kiforduló sok csimaz, pajod, báb és egyéb. Az ekét gyönyörűen követi, sokszor csak öt-hat lépésnyire halad a szántóvető nyomában s avval a világos csókaszemével ugyancsak kilesi még a legkisebb kukaczot is. Az a kicsinyke kár, a mit kis madárban, gyümölcsben néha a zsenge kukoriczában teszen, ezerszeresen megtérül abban a haszonban, a melyet ez a szorgalmas, eleven és kedves madár az embernek hajt.

A fészekből ifjan kiszedve nagyon megszelidűl, nemcsak a házhoz, hanem a gazdájához is ragaszkodik. A csóka fogságban, azaz hogy szeliditve és szabadon járva, csupa furfang, csupa csinytevés, de még ezekben is kedves. Nagy tolvaj; mindent elviszen és eldugdos, a mi fénylik. Rendkivül szereti a fürdőt és ha alkalmas vizre talál, ugyancsak pocskol, lubiczkol benne. Nyilván innen ered a nép mondása:

Hiába fürdik a csóka, nem lesz fehér hattyú soha!

Magyar földön a madár még jócskán van meg.