13. A KIS ŐRGÉBICS.

Egyéb neve: fejes gébics, nyári gébics, szőri gébics stb. stb.

(Lanius minor Gm.)

HASZNOS.

13. A KIS ŐRGÉBICS.

Leirás. Az előbbinél kisebb, de éppen olyan állású szép madár; kisebb testalkatán kivül az különbözteti meg leginkább, hogy homloka fekete és ez a feketeség összefolyik a szemen át vonúló széles fekete pásztával; melle szép fehér rózsaszinnel befuttatva, fekete szárnyán pedig a fehér folt vagy tükör kicsiny. Egyebekben megfelel az őrgébicsnek. Fészkét nálunk az utakat szegélyező jegenyefákra, de akáczokra is szereti rakni s az építőanyagba illatos növevényeket fonogat be. A fészekalja öt-hét haloványzöldes, a hasasabb végen koszorúsan álló szeplővel tarkázott tojás.

Élete módja. Egészben hasonlít az őrgébicséhez, avval a különbséggel azonban, hogy nem fészekrabló, hanem inkább rovarirtó és azért egészben hasznos. Ez a gébics is őrmadár. Sokszor meglehetős magasan üldögél, járatja a szemét a földön; egyszerre csak lecsap, keres, elkapja prédáját és újból odaszáll a honnan lecsapott. Ha sűrű növevénynyel borított helyek fölött őrködik, leszáll és ember-kötés magasságban addig függöget, a mig a prédát megpillanthatja és elkaphatja. Ha csalódott, a függögetésből átmegyen a röpülésbe és felszáll őrhelyére. Utmentén közel várja be a kocsit, aztán szárnyra kap és sokszor nagy darabon előzgeti, mig végre bizonyos ponton a mező felé kikanyarodik és sajátságosan hullámos röpüléssel oda száll vissza, a hol az előzgetést megkezdette.

A kis őrgébics vándormadár, mely őszre kelve eltünik, melegebb tájra költözik és csak akkor tér vissza hozzánk fészkelő helyeire, a mikor már kitavaszodott. Hangja «kije», természete civakodó; de a madár ékesíti a tájat, az bizonyos.

A gébicsek között Magyarország melegebb részeiben talán a leggyakoribb.