6. A KABA.

Egyéb neve: herjóka, fekete vércse, bajuszos vércse.

(Falco subbuteo L.)

KÁROS.

6. A KABA.

Leirás. Gyenge galamb nagyságú, de nyulánkabb madár; a szárny hegye a fark végét éri, vagy azon túl is jár; kantárja erős, így széles bajuszt alkot; lábai, csőre tövén a viaszhártya sárgák; szeme sötétbarna, nagyon merész tekintetű; csőre tövén sárgás, hirtelen hajlású kampója fekete, felső kávája fogszerűen kivágva; háta palaszinű, melle, hasa világos földön sötéten hosszában foltos. Kisebb erdőkben magas fák tetejére rakja fészkét, a fészekalja három-négy tojás, a tojások halavány rozsdasárga alapon sűrűn rozsdabarnák, szeplőzve iratosak.

Élete módja. Legsebesebb röptű merész sólymunk, mely elfogja még a fecskét is és a hol megjelenik, nagy riadalom támad az apró madarak között. A fecskék vészkiáltással nyilalnak az eresz alá; a pacsirták és az ezekhez fogható kis madarak meglapúlnak; meglapúl azonban a fürj és a fogoly is. A mi kis madár röptében van, az inaszakadtig fölfelé igyekszik, hogy a kaba ne kerülhessen felibe, mert akkor veszve van. A kaba mind azon mesterkedik, hogy röpülve menekülő áldozata felibe kerekedhessék és ha ez sikerül, irtóztatóan sebes zuhanással lecsap reája. De reá megy a kaba szöcskékre, éjjeli pillangokra - alkonyatkor - sőt ujabban azt is megvigyázták, hogy elkapja még a méhet is. Csak dögre nem száll sohasem. A régiségben a kabát kis madarak vadászására is használták a solymászok. Noha a kaba igazi sólyom és igy rokona őseink kedves vadászó solymának, a kerecsennek, a nép éppen úgy, mint a tudomány valami ölyvszerűt is érez a megjelenésében.