A polipok talán a legismertebbek a fejlábúak között. Kb. 200 fajt ismerünk. A méretük néhány cm-től 3,5m-ig változhat. Rendszerint a nagyobb fajok a hidegebb északi vizekben találhatók. A közönséges polip, az Octopus vulgaris az összes óceánban megtalálható és 90cm hosszú. Legtöbbjük sekély, part menti vízben él vagy barlangokban az óceán mélyén. Egyedül élnek és nem utaznak rajokban. Némelyek kővel torlaszolják el a barlangjuk bejáratát a betolakodók ellen. Ha nem találnak természetes odút, a polipok szívesen beköltöznek egy öreg autókerékbe, agyagedénybe vagy üvegkorsóba.

A polip teste úgy néz ki, mint egy redőzött bőrzsák. A szemük előtt nyolc karjuk van. A karok alján akár 240 tapadókorong is lehet, két sorban. Ezek a tapadókorongok szinte lehetetlenné teszik, hogy elmozduljon a polip, ha egyszer hozzátapadt egy tárgyhoz. Ha egy karja leszakad egy ragadozó miatt, idővel visszanő.

Ha egy polip kiterjeszti a karjait és leúszik az óceán fenekére, akkor nagyon hasonlít egy ejtőernyősre. A karok központjában van található a szájnyílás. A szája, melyet táplálkozásra használ, nagyon hasonlít a papagáj csőréhez. Ezt a rákok, kalmárok vázának feltörésére használja, ami a polipok kedvenc eledele. Ha a csőr elkapja a prédát, méreganyagot visz a testébe. A méreg megbénítja az áldozatot és megpuhítja a húsát, így a polip ki tudja szívni az egészet a kis szájába. Ilyen módon a vázon kívül mindent elnyel. A búvárok gyakran találnak a polip barlangja mellett egy halom üres kagylót, melyeket evés után kilökdösött.

Bárki, aki megpróbált polipot fogságban tartani, valószínűleg tapasztalta, hogy ez az állat mestere a szabadulásnak. Mivel nincs váza, nagyon kis lyukon is átfér. Ha az akvárium le van fedve, a polipnak csak egy nagyon kis lyukra van szüksége a szabaduláshoz. Úgy tűnik, hogy a váz hiányának megvannak az előnyi. Igen, de a kemény váz hiánya miatt elvész egy fontos védelem a támadások ellen. Akkor milyen védekezése van az olyan ellenségekkel szemben, mint a cápák és angolnák?

A támadáskor az első dolog, amit egy polip meg tud tenni, az a színének a változtatása. Ez hasonlóvá teszi a teste színét a környezetéhez. Speciális színanygot tartalmazó üregek vannak végig a testén, melyeket kromantofórnak hívnak. Ezek kiterülnek és ellenőrzik a pigmentet a testen belül. A kromantofórok segítségével a pigment megváltoztatja a színét, úgy, hogy több színanyagot bocsát ki. Ha a kromantofór ellazul, az összes színanyag a sejtek egy pontjába kerül, így az állat sejtjei elszíntelenednek. Így a színe lehet piros-barna, sárga-narancssárga, kék-zöld vagy fehér. A kültakarójának az anyaga is meg tud változni. Álcázni tudja magát, hogy úgy nézzen ki, mint egy kő, korall vagy tengeri hínár.

HA ezek a taktikák nem működnek és nincs elérhető menedékhely, akkor a polip ki tud bocsátani egy fekete tintafelhőt. A tinta két dolgot tesz Először is ez elrejti az állatot. Az éhes elektromos angolna elképzelhető, hogy nem látja meg a polipot a vízben levő homályos folt miatt. Mielőtt a tinta kitisztulna a vízben, vizet présel ki a szifonján, és gyorsan eltűnik onnan. A polipok nagyon gyorsan csak kis távolságot tudnak megtenni.

A másik dolog amit a tinta tesz az az, hogy egy időre teljesen elveszi az angolna szaglását. Mire visszatér a szaglása, a polip már a biztonságos búvóhelyén van.

A polip általában a rejtekhelyén marad addig, ameddig nem megy élelem után kutatni. Mégis van egy időszak a rövid életében, amikor egyáltalán nem keres táplálékot.

A közönséges polip, az Octopus vulgaris nősténye annyira vigyáz a petéire, hogy semmit sem eszik a peték lerakása után. Párzás után a nősténynek akár 45000 petéje is lehet, amiket az odúja tetejére rak. A kikelésükig fogja őrizni őket, ami 1-2 hónapot vesz igénybe. A karjaival kergeti el az apró szemcséket, amik rátelepedhetnek a petékre és vizet fecskendez a szifonjából, ha erre szükség van. Ezt utógondozásnak nevezzük. Soha nem hagyja el a petéket, még azért sem, hogy táplálék után nézzen. Sajnos a több száz pete kikelése után az anya elpusztul.

Habár a SCUBA felszerelési tárgyai és kifinomult merülő járművei lehetővé tették az emberek számára, hogy egyre többet tudjanak meg a polipok szokásairól, az emberiség kb.2000 éve tud a polipok létezéséről. Először Arisztotelész írt róluk Kr.e.300 körül. Japánban, Portugáliában, Spanyolországban, de még az USA-ban is vannak olyan receptek, amelyek elkészítéséhez szükséges a polip. Azonban a tudósok előnyben részesítik a fejlábúak agyának tanulmányozását. A gerinctelenek közül ezek rendelkeznek a legfejlettebb aggyal. Kísérletek bizonyítják, hogy a polipok képesek rendkívüli dolgokat tenni, pl. el tudják távolítani a korsó dugóját, hogy hozzájussanak a benne lévő táplálékhoz. Ezek a képességek elbűvölik a megfigyelőket.