1. A BARÁT-KESELYŰ.

Egyéb neve: barna keselyű, csuklyás keselyű.

(Vultur monachus.)

HASZNOS.

1. A BARÁTKESELYŰ.

Leirás. Pulykakakasnál is hatalmasabb testű barna madár; nyaka tövén tollcsuklya, feje kopasz kevés pehelylyel, kékes bőrrel, ezekkel emlékeztet a csuklyás barátra és innen a neve; csőre kaczoralakú, hatalmas; dögbőr szakgatásra termett; csűdje meztelen, kékes, karma erős, de nem éles, inkább megállásra alkalmatos; szárnyával két méternél is többet karol. Rendesen csak egy fehéret tojik; husángokból rakott fészke fák koronájában áll és megbirja az embert; fiát fehér pehely borítja.

Élete módja. Leginkább döggel élő madár, mely csak szükségből veti magát eleven prédára. A mikor a magyarság a dögöt éppen csak a telek vagy a falu végébe hányta, pusztán, legelőn pedig ott hagyta, a hol kiadta a páráját: a keselyűk minden faja hamar ott termett és varjúval, hollóval egyesülve, rövid időn végzett a bőrrel, hússal, belekkel, sőt a letördelhető csonttal is. Evvel nagy jót tett a közegészségnek.

A keselyűk reggelenként hálóhelyeikről, havasok ormáról, kerengve a felhőkig emelkednek a tájak fölé, hogy a dögöt észrevegyék; hétszámra birják a koplalást; de prédára akadva úgy teleszedik a begyüket, hogy nem is birnak szárnyrakapni.

Hajdanában keselyűk követték a hódító népek seregeit, így hadverő őseinkét is, mert nyomukon hullott a keselyűk eledele. Evvel kapcsolatos a magyarságnak a Turulról szóló regéje is, a mely madár a hadak útját mutatta volna.

A mióta az elhullott jószág temetését törvény rendeli, a keselyű minden faja nagyon megfogyott Magyarországon