12. AZ ŐRGÉBICS.

Egyéb neve: bábaszarka, szürke gébics, nagy szarkagébics, téli gébics, szarkabojtorján,
szarkagábor, szarkagaborján, szarkakirály, nagy szarkagábor.

(Lanius excubitor L.)

KÁROS.

12. AZ ŐRGÉBICS.

Leirás. Rigó nagyságú. Hátafele világos hamuszürke, hasafele szennyes fehér, homloka fehéres; szemén keresztül a csőr tövétől indúlva széles fekete szalag, mely a fül táját eléri. Csőre, lába, szárnya, farka fekete; de a szárnyon van egy fehér tükörfolt; a fark szélső tollai is fehérek. A tojó hasán elmosódó rovott csikok láthatók. Csőre a végén kampós, felső káváján elől kivágott. Fészkét fákra rakja; a fészekalja öt-hat, ritkán hét zöldesfehér, szürkés-foltos tojás.

Élete módja. Aránylag kicsi volta daczára is merész, hozzá igazi őrmadár, ki fák száraz csúcsára, ágára, karók hegyibe telepedve, körűljáratja szemét és nem tűri, hogy más madár, ha tizszer akkora is, mint ő, kerületében bárcsak meg is pihenjen. Ölyvre, hollóra, varjúra, szarkára azonnal ráveti magát és azon van, hogy felibe kerekedve akár valami sólyom lecsaphasson; rendesen el is veri a betolakodót, mert fáradhatatlanúl intézi támadásait. Tápláléka minden, a mi él és a mit legyűrhet. Felveszi a nagy sáskát, az egeret, a melyet függögetve szokott kilesni, akár csak a vércse; hát ezekkel igaz, hogy használna; de ez a haszon semmi ahhoz a kárhoz képest, a melyet mint apró hasznos madarak fojtogatója és fészekrabló okoz. Felkajtatja a földön fészkelő kis énekesek fészkét, bújja a bokrot, a fák koronáit és irgalmatlanúl dézsmál. Módja az útonállóé is. A hol rúd körűl rakják a szénaboglyát, ott a rúd csúcsa az őrgébics lesőhelye. Veszteg marad, csak a szeme jár és mikor földön, ágon kileste áldozatát, reácsap. Télen is kitart nálunk.

Nem igen gyakori, de a hová egy beveszi magát, nagyot irt a hasznos madarak között.